"A lelki nagyság minden halandónak éke."
Nézzük, mi is az a bizonyos lelki nagyság? Seneca - (Kr. e.4-Kr.u. 65) Néró császár tanítómestere - szerint a lelki nagyság a megbocsátásra való képességgel kezdődik.
"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted, mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelidítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd ez egész életed." " Vizsgáld meg, hogy a fekete keserűség képében hozzád érkező indulatok valóban a gyűlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz -mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát ez emberi kétségbeesésen." "Mi a legnagyobb az emberben? - Az emberségnél nincs hatalmasabb földön és égen - így tették roppant erejűvé az istenek az ember egyébként gyámoltalan és sokszor tanácstalan lényét; a magasból felruházták a szeretet jóságával, az élet harmóniájával, a szelíd, bölcs belátással, és előrelátással. Kérlek maradj ennél az emberségnél, hiszen már tudod, nincs nála hatalmasabb erő, mely a földet megjavítaná, és a rosszakat megszelidítené- mérhetetlen nagysága kitűnik abból is, hogy éppen általa küldik üzenetüket az istenek a szerényen ragyogó földi embernek, tudatván ezzel, hogy a pislákoló fényeknél van egy nagyobb fény: Az emberség ragyogása. A gyarló, esendő embernek, akinek pislákoló fényénél van egy nagyobb fény: Az emberség ragyogása. Hiszen: "Egyetlen helyes gondolat megfordítja a sorsodat."