A LÉLEK ÚTJAI

"A jelen pillanat!... az "itt és most" egyszerre eltűnik, amint célokban kezdesz gondolkodni. Amint célorientált elméd felbukkan, azonnal elveszítesz minden kapcsolatot a Paradicsommal, amelyben vagy. A jelen pillanat visz leginkább közel a szabadsághoz: most azonnal felszabadít! Felejts el minden bűnt, és minden szenteskedést. Mindkettő hülyeség. Ez a kettő együtt, közös erővel rombolta le az emberiség minden örömét. A vétkező bűnösnek érzi magát, így elvész minden öröm az életéből. Hogyan élvezhetnéd az életet, ha folyton bűnösnek érzed magad? ... ha állandóan a templomba jársz, hogy meggyónd, mi mindent tettél így vagy úgy rosszul? És rosszul, és rosszul, és rosszul... úgy tűnik, az egész életed csak bűnökből áll. Hogyan tudnál így felszabadultan élni? Ez lehetetlenné teszi minden örömödet. Elnehezülsz, és folyton a bűneid terhét cipeled. A bűnök rátelepszenek a mellkasodra, mint valami kőszikla, és összetörnek. Nem engednek táncolni. Hogyan táncolhatnál, ha bűnös vagy? Hogy tud a bűn táncolni? vagy dalolni? vagy szeretni? És egyáltalán hogyan élhetsz bűnösen? Így ha azt gondolod, hogy valami rosszat tettél, akkor te bűnös vagy, melleden a sziklával fekszel, már nem is élsz, már a temetőben vagy."

         "Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd."

        

        Osho

A Mester mindig azt tanította, hogy a bűntudat olyan gonosz érzés, amit el kell kerülni, mint az ördögöt. Minden bűntudatot!
- De nem kell-e a bűnünket gyűlölnünk? - kérdezte az egyik tanítvány.
- Amikor bűntudatod van, akkor nem a bűnödet gyűlölöd, hanem saját magadat.



- Hogy szabaduljak meg a félelemtől?

- Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz?

- Azt mondod, hogy valójában én ragaszkodom a félelmemhez? Ezzel nem értek egyet.

- Gondolj arra, hogy mitől véd meg a félelmed, s majd egyetértesz. Rájössz az ostobaságodra is.



        "Aki kontroll alatt él, mindig ideges, hiszen mélyen belül nyugtalanság örvénylik benne. Ha megszabadulsz a kontrolltól, spontán és eleven vagy, akkor nem idegeskedsz. Nincs miért - történjen aminek történnie kell. Nincsenek elvárásaid a jövővel szemben, és neked sem kell elvárásokat teljesítened. Miért lennél ideges? Ahhoz, hogy az elmét kontroll alatt tarthassuk, olyan ridegnek, olyan fagyottnak kell lennünk, hogy az életenergia már nem juthat el végtagjainkba, testünk is megdermed. Ha az energia szabadon áramolhat, az elfojtásaid a felszínre törnek. Ezért az emberek megtanulták, hogyan maradjanak hidegek; hogy hogyan érintsenek meg úgy, hogy közben mégsem érintenek meg, hogy hogyan nézzenek rád úgy, hogy közben mégsem néznek rád. Az emberek közhelyekben élnek: "Szia, hogy vagy?" De nincs mögötte semmi és senki. Ezek csak arra szolgálnak, hogy a két embernek ne kelljen valóban találkoznia. Az emberek nem néznek egymás szemébe, nem fogják meg egymás kezét, nem próbálják érezni egymás energiáit, nem engedik a másikat magukba áramolni - mindenki fél; csak átevickél valahogy az életén, hidegen, élettelenül, egy kényszerzubbonyba zárva."

        

        Osho


A saját megvilágosodásáról a Mester mindig is nagyon hallgatag volt, bár a tanítványok mindent elkövettek, hogy beszédre bírják. Csak annyit sikerült megtudniuk, amennyit a Mester a legkisebb fiának mondott, amikor az azt akarta tudni, hogyan érezte magát az apja, amikor megvilágosodott. A válasz így hangzott: hülyén. Amikor a fiú azt is megkérdezte, hogy miért, a Mester ezt mondta:  

- Tudod fiam, az olyan volt, mint amikor mindent elkövetsz, hogy behatolj egy házba: létrán mászol, és ablakot zúzol - s később észreveszed, hogy a ház ajtaja nyitva volt.

 

A mester feladata pusztán az, hogy az idegösszeomlásodat áttöréssé alakítsa; hogy a letörésből áttörés legyen. A pszichiáter csak úgy-ahogy összetákol; neki ez a feladata. Ő nem azért van, hogy megváltoztasson téged. Az átalakuláshoz meta-pszichológiára, a buddhák pszichológiájára lesz szükséged.
A legnagyobb kaland az életben az, amikor tudatosan átélsz egy összeomlást. Ugyanakkor ez a legnagyobb kockázat is egyben, hiszen senki nem garantálhatja, hogy valóban áttörés lesz belőle. Az lesz belőle, de ezeket a dolgokat nem lehet garantálni. A káosz benned az ősidőkből származik: sok-sok életen keresztül veled van már; átláthatatlan, sűrű káosz - szinte egy önálló világegyetem. Ezért amikor először meglátod és belekerülsz, persze, hogy veszélyben érzed magad. Ám anélkül, hogy szembenéznél ezzel a veszéllyel, sosem válhatsz teljessé, egy és oszthatatlan egyéniséggé. A zen, vagyis a meditáció az, ami segít kiegyensúlyozottan, összeszedetten és éberen átjutni a káoszon, a lélek éjsötétjén.
A hajnal nincs messze - de mielőtt eljutsz a hajnalhoz, keresztül kell menned a sötét éjszakán is. És ahogy a hajnal egyre közeledik, az éj egyre sötétebbé válik."

 

Osho



Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.

 

"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...
De az ember magasabb rendű akar lenni másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az "én". Az "én" eltűnése az ártatlanság."

 

Osh



- Tanulni akarok. Vállalod a tanításomat? 
- Nem hiszem, hogy tudod, hogy hogyan kell tanulni - mondta a Mester.
- Megtanítanál arra, hogyan kell tanulni? 
- Meg tudod-e tanulni, hogyan engedd magad tanítani?
Később az elképedt tanítványokhoz így szólt a Mester:
- Csak akkor lehetséges a tanítás, ha van tanulás is. Tanulásról pedig csak akkor lehet szó, ha ti magatok tanítjátok valamire saját magatokat.

 
        "A moziban mindig a vetítővásznat nézed, és soha nem pillantasz hátra, magad mögé - pedig a vetítőgép ott van. A film valójában nem a vásznon pereg; azt csupán a vetítőgép vetíti a vászonra. A film mögötted pereg, de te sosem nézel oda. Pedig a vetítőgép ott van. Mindig az elméd van a háttérben; az elméd egy vetítőgép. De te mindig csak a másikat nézed, mert számodra a másik a vetítővászon.
        Amikor szerelmes vagy, gyönyörűnek látod a másikat, páratlanul szépnek. Amikor gyűlölsz, akkor ugyanez az ember egyszerre a legvisszataszítóbb lesz. És sosem kérdezed magadtól: hogy lehet az, hogy ugyanaz az ember egyszer a legszebb, máskor pedig a legcsúnyább...
        Tehát az egyetlen út az igazsághoz, ha megtanulod, hogyan lehetnek közvetlenek a meglátásaid, hogyan mondj le az elméd által nyújtott "segítségről". Az elméd tevékenysége a probléma, mert az elme csupán álmokat tud teremteni... És annyira izgatottá válsz az álmoktól, hogy azok már valóságnak tűnnek. Ha túlságosan izgatott vagy, megrészegülsz, és már nem is vagy magadnál. Akkor bármit látsz, az csupán a saját kivetülésed. És annyi világ van, ahány elme, mert minden elme a saját kis világában él."

        

        Osho





"Ne kritizálj semmit, hacsak nem tudod jobban megcsinálni."

"Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni."
(Márai Sándor)


"Mikor az utad járod,
Gyakran elveszted hited,
De ne bántson,
Mert ami elveszett,
Egykor rád talál."
(Johann Wolfgang von Goethe)


 

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat